Sziasztok! Tehát tovább folytatva az előző gondolatot…
Egész életemben azt hallgattam, hogy vedd le a rózsaszín szemüvegedet, mert nem így működik a világ! Az emberek nem tudtak mit kezdeni azzal, hogy mindenhez pozitívan álltam hozzá.
A válaszom:”Nem veszem le, mert nekem a rózsaszín nagyon jól áll!”
Tehát megvolt a tervem, és elkezdtem a boldog életem!
20 évesen összeházasodtunk Péterrel, gimnáziumi osztálytársak voltunk.
- 5 évig Péter szüleinél, egy átjáró szobában éltünk.
- első gyermekünk, Rita, ott született.
- utána 1 év albérlet következett.
- Majd végre az első saját lakás (48m2) Orbán hegyen.
- Közben 1-1 diploma: férjem katonai főiskolát végzett, én külkereskedő lettem, estin végeztem el, munka mellett.
- Megszületett a második gyönyörű leányunk, Kata.
1981-et írunk. Ja azt elfelejtettem mondani, hogy Péter bentlakásos iskolában volt, nappali tagozatos, természetesen fizetést sem kapott.
A nehézségek ellenére, életünk egyik legboldogabb időszaka volt ez a 8 év! Vajon miért? Mit gondolsz erről?
Te végig tudnád csinálni örömben? Mersz a szíveddel látni?
Kérdezz, én felelek privátban!
Folytatása következik.
Szeretettel:
Györgyi
Szeretettnek érzem magam!
